Ez az installáció egy folyadékkristályos monitorpanel felületére a Nap képét vetítő diavetítőből és az ezeket vezérlő elektronikából áll. Az LCD panelt megközelítve a képen sötét, vibráló sávok formájában hibajelenségek kezdenek megjelenni. A mintázat addig fokozódik, sűrűsödik, míg végül a feketeség teljesen elfedi a Nap képét.
A panel a mennyezetről függ a térbe, alatta egy posztamensen az azt vezérlő elektronika és az érzékelő van elhelyezve. Mivel a panel vetített oldala fényes, visszatükröződő fény-kép jelenik meg a diavetítő körül; ezzel szinkronban pedig a forráskép egyesítve az átvetített panel leképeződésével szemközt is megjelenik. Így a digitális napfogyatkozás létrejöttekor az árnyékkal egyesített fény játékát nem csak a függesztett üveglapon, hanem a falon is láthatjuk. A látottakat hangok egészítik ki, melyek ugyanazokból a generált frekvenciákból állnak mint a "hibák", szimultán kísérve a kirajzolódó képet.
Az installációban a kép két, merőben különböző médiummal van megjelenítve, egy rétegen egyesítve. A diafilm rendkívüli mélységű analóg részletezettsége találkozik a digitális mátrix-rácsos kijelző leszámlálható méretű felbontásával. A kijelző panelja nem a szokott interfésszel van vezérelve, hanem azt kiiktatva, direktben a folyadékkristályokat működésbe hozó áramkörrészek aktiválásával. Ezáltal nem egy előre konfigurált képet látunk, hanem egy kísérletezési folyamat eredményét. A vezérlő áramkör különböző pontjait aktiválva jelennek meg az árnymintázatok. Ezek a minták a monitor funkcióját tekintve hibák összessége, jelen esetben viszont éppen ezek hozzák létre a mű fő jelentéstartományát.
