Az installáció 2 részből áll. Egy körülhatárolt területen cirkáló önjáró robotból mely felépítéséből és programozásából adódóan kerüli a kijelölt tér átlépését, miközben folyamatosan előre nem meghatározott módon lassan haladva mozog. Eközben egy digitális réskameraként funkcionáló videokamera veszi a robot szubjektívéből a körülötte lévő környezetet. Ezt az egy sorból álló képet egy rádióadóval folyamatosan sugározza. Az installáció másik része egy mátrix nyomtató, aminek egy rádióvevővel összekötött mikrokontroller továbbítja a robot által küldött képi információt, és folyamatosan nyomtat egy tekercs „végtelen” leporelló papírra.

Miként értelmezhető az emberi befogadó számára a napjainkban működő összetett vizuális képalkotásra alkalmas rendszerek látásmódja? Az installáció részét képező robot, az alkotó mindenhatóságát megkerülve egy szubjektív, mozgása által önálló szemszögből térképezi föl környezetét, amit a befogadó nyomtatott kép formájában lát viszont. Ez a végtelennek tűnő papírfolyam a technológia sajátossága által a tér és az idő összefonódását is magában hordozza, ugyanakkor az ezen rendszerekre jellemző folyamatos adatáramlásra is reflektál.