Az installáció a csillagászati távcső médiumát vizsgálja, alapfunkciójának megfordításával. A funkció visszájára fordításával láthatóvá válik, hogy mi történik, ha a távcső fő optikai eleméül szolgáló parabolatükröt nem a végtelenből érkező sugarak egy pontban fókuszálására használjuk, hanem ellenkezőleg, a fókuszpontba helyezett világítótest fényének párhuzamosított sugarait irányítjuk a végtelen felé.
Az installáció konstrukciója olyan, hogy a csillagászati eszközöknél szokásos égi objektumokat követő rendszerekhez hasonlatosan működjön. Kompenzálja bolygónk napi forgását, emellett a Nap körüli keringésből származó elmozdulását is. Ennek értelmében a szerkezet folyamatosan követi csillagunk relatív mozgását, fokozatosan kirajzolva annak pályaívét.
